Nagy várakozás és előkészület után, január 6-án végre leleplezték és az egyházmegye híveinek, valamint a város minden lakosának átadták Hám János új, egészalakos szobrát. Az avatási ünnepség összekapcsolódott a Vízkereszt-napi, tizenegy órától kezdődött szentmisével, melyre oldalhajóiban is megtelt a szatmárnémeti Székesegyház.
Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök már az áldozatbemutatás elején utalt a szoboravatásra: "Vízkereszt ünnepe ma, itt a Székesegyházban egy nagyszerű eseménnyel párosul. A szentmise végén megáldjuk boldogemlékű Hám János püspökünk szobrát, aki ebben a Székesegyházban harminc évig hirdette az igét, mint püspök. Neki köszönhetjük többek között Szatmárnémeti arculatát, igen nagy jótevője volt egyházmegyénknek, Szatmár városának, minden embernek. Vízkereszt ünnepe a keleti egyházban inkább Krisztus keresztségére való emlékezés, a nyugati egyházban pedig a három királyok, a bölcsek látogatása van az előtérben. De természetesen vízszenteléssel kezdődik a mai liturgiánk, és ezzel emlékezünk mi is keresztségünkre, amikor mind Isten gyermekei lettünk."
Ezt követően áldotta meg a Püspök atya a jobboldali mellékoltárnál előbb a sót, amelyet a vizet tartalmazó edényekbe szórt, megáldva a vizet is, hogy az a hívek testi javát, lelki üdvét szolgálhassa.
Hám János püspököt Schönberger Jenő prédikációjában útmutatónak nevezte: "A Krisztus felé zarándokolás egy életen keresztül tart és mindenkinek az a feladata, hogy maga is csillag legyen, amely Krisztusra mutat. Nekünk, egyházmegyénknek volt egy útmutató csillagunk, Hám János püspök. Amikor kinevezték Szatmár püspökének, itt igen nagy szegénység volt. Isten szeretetével érkezett és azzal az üzenettel, hogy ő nem csak a híveihez, hanem az egyházmegye minden lakójához szeretettel jött. Nagyon jól tudta és ismerte a Jóisten álmát, és igyekezett megvalósítani, hogy minden rászorulót segítsen, mindenkit Isten felé vezessen. Éppen ezért ma neki szobrot fogunk felavatni."
A szentmise záró áldása után, Muhi Sándor grafikus, művészeti közíró, helytörténész még a Székesegyházban, az ambótól beszélt Hám János építő tevékenységéről, számba vette a püspökkel kapcsolatos képzőművészeti és épített emlékeket, majd Zagyva László szobrászművész új alkotását méltatta. Beszédében, a város életében betöltött jelentősége alapján, a szoboravatás eseményét az 1864-ben avatott Kölcsey Ferenc szobor avatásához hasonlította.
Szintén a Székesegyházban szólalt meg Hám László, a nagy püspök családjának leszármazottja, aki örömét és köszönetét fejezte ki a szoboravatás kapcsán. Véleménye szerint a szobor az összefogás jele: "Úgy gondolom, ez a szobor, amit hamarosan felavatunk, jelképe lehet annak, hogyan tudnak az egyház képviselői és a világiak összefogni az előrehaladásért. Ez az egység kell, hogy az itt élő embereket összekapcsolja szeretetben és együttműködésben."
Ezt követően, az ünneplő közösség a Székesegyház főbejárata elé vonult, ahol Maskulik Dávid, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum XI. B osztályos tanulója verset szavalt, majd további beszédek hangzottak el Dr. Dorel Coica polgármester, Dr. Tilki Attila Szabolcs-Szatmár Bereg Megye területéért felelős Országgyűlési Képviselő, Hegedűs Csilla, az RMDSZ Nőszervezetének alelnöke, Pataki Csaba szenátor és Kereskényi Gábor kepviselő részéről.
"Tény, hogy a szatmáriak szerették Hám Jánost. Halálakor ugyanis az egész város (nemcsak a római katolikusok) felhagy mindennemű szórakozással és gyászt tartanak, „mert Szatmárnak nagy halottja van!" Ezért fontos nekünk, az utókor számára, hogy emlékét megőrizzük. Szatmárnémetiben tanintézmény viseli nevét. Érdekképviseleti szervezetünk is fontosnak tartja a városépítő püspök munkásságát, ezért a városi RMDSZ-frakció javaslatára előbb 1998-ban utcát neveznek el róla, 1999-ben pedig felavatják a jelenlegi alkotás elődét, a Lakatos Pál által elkészített mellszobrot. Az akkori frakció tagjai közül páran itt vannak ma az ünneplők között, ők tudják a legjobban, milyen nehéz volt átvinni akkor a püspök szobrának felállítását.... És most nemsokára leleplezzük azt az alkotást, mely felavatásához szintén rögös út vezetett" - mondta el Kereskényi Gábor.
Ez után leplezte le és áldotta meg Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök az új szobrot, majd koszorúzással és a Hám János Líceum kórusának énekével ért véget az esemény.
Az új szobor szép, méltó alkotás, amelyre büszkén nézhetnek fel a szatmárnémetiek, de az egyházmegye minden híve is. Sokan adakoztak elkészültéért: a hívek gyűjtöttek, helyi vállalkozók hoztak áldozatot, a Püspökség kereteiből különített ere a célra el, a legnagyobb részt pedig a magyarországi Nemzeti Kulturális Alap, illetve a Külgazdasági és Külügyminisztérium tette hozzá. Így lett a közös ügyből, célból valóság, a múlt és jelen kapcsának megjelenítője.